Ember és Szabadság - A Magyarországi Szcientológia Egyház Lapja Ember és Szabadság - A Magyarországi Szcientológia Egyház Lapja
Keresés Kapcsolatfelvétel Weboldalaink térképe Presented by the Church of Scientology
 
Otthon
Hírek
Amerikai kiadványok
Nemzetközi kiadványok
Videók
Kapcsolódó oldalak
Mondja el véleményét!
Előfizetés



 A Magyarországi Szcientológia Egyház Lapja

Megoldás az országos drogproblémára
 
Oldal    1  |   2  |   3  |   4  |   5  |   6  |   7  |   8  |   9  |   10  |   11  |   12  |   13  |   14  |   15  |   16  |   17  |   18  |  

Megoldás az országos drogproblémára

Magyarországon súlyosbodik a drogprobléma a fiatalok körében, ugyanakkor egyfajta erőfeszítést tapasztalhatunk a megelőzés „gyökeres kiirtására”. Az elsőrendű nemzeti teendő az oktatás és megelőzés szorgalmazása.

[image]

Nemrég láttam egy filmet a tévében. Későn este adták, amin nem is csodálkoztam, mert annyira meghökkentő volt, hogy több hétig a film körül keringtek a gondolataim. 16 év körüli amerikai nagyvárosi suhancokról szólt, akik „nagykanállal” eszik az életet. A kábítószer és a szex körül forog minden az életükben. A suliból már kimaradtak, egész nap lógnak az utcán, szüleiktől lopnak pénzt kábítószerre és közben egymás között terjesztik azt a HIV vírust, melyről nem is tudják, hogy valamelyikük vérében már csak arra vár, hogy MINDENT elpusztítson.

Félelmetes hatással volt rám a film. Még most is magam előtt látom azt a 16 éves babaarcú kislányt (aki 30 évesnek néz ki), görnyedt háttal ül egy fotelben egy kétes értékű buli után, hiányos öltözetben, lehajtott fejjel, meredten néz maga elé, ruhája, haja koszos, talán még az izzadság és a pia szagát is érzem...

... még csak most született, és már nem él...

Elvesztette az önbecsülését, a tisztességét, a reményt. Egyszóval halott.

Ez a TV-ben látott forgatókönyv egyre növekvő mértékben válik valósággá Magyarországon. 1995 és 2000 között a drogfogyasztók száma a 15-19 éves fiúk körében a tízszeresére nőtt, és hatszorosára az ugyanilyen korú lányok körében. Ugyanebben az ötéves periódusban a drogfogyasztók száma minden életkorban a háromszorosára nőtt. Az elmúlt 6 évet tekintve 2001-ben lassult le először a fiatalság és mások körében is az illegális drogfogyasztók számának, illetve az egészségügyi intézményekben kezeltek számának növekedése. A trend folytatását segítendő a tisztségviselők most módokat keresnek arra, hogy ne a drogbirtoklást büntető törvényeket, hanem a megelőzést erősítsék. Topolánszky Ákos, megbízott államtitkár 2001. decemberében a BBC Worldwide egy epizódjában úgy nyilatkozott, hogy Magyarország már az Európai Unióba lépés előtt csatlakozni tud az Európai Unió megelőzéssel foglalkozó intézményhálózatához. Magyarországon már 56 városban szerveztek meg helyi koordinációs fórumokat, amelyek a drogfogyasztók problémáival foglalkoznak.

„Ebben a munkában a kormány az egyházak és a civil szervezetek segítségére is számít” – mondta Topolánszky Ákos. „Azzal a céllal, hogy a drogmegelőző programok hatékonyságát javítsuk, a jövő évben olyan komoly sajtókampányt indítunk, amelynek meg kell győznie a fiatalokat.”

Rosszabb, mint az eredménytelenség

[image]
A magyarországi „Mondj NEM-et a drogokra! Mondj IGEN-t az életre!” kampány önkéntesei felvilágosítást adnak a drogokkal kapcsolatos tényekről – segítve ezzel az embereket, hogy felelősségteljes döntést hozhassanak –, és mind a fiatalokat, mind a felnőtteket a drogmentes életre bíztatják.

A megelőzésre helyezett hangsúly nyilvánvalóan sokkal sikeresebb, mint azoknak a korábbi tisztségviselőknek a jóllehet rövid életű, de annál rombolóbb vezérelve, akik korábban országunk drogpolitikáját irányították vagy befolyásolták.

Az olyan módszerekkel, mint pl. az „ártalomcsökkentő” programok – beleértve a heroin legalizálását és a droghelyettesítők, pl. a Depridol használatát is – és az úgynevezett „könnyű” drogok engedélyezésével, a statisztikák szerint, nem történt előrelépés a drogfogyasztás csökkentésében.

A tanulmányok már régóta azt mutatják, hogy az ilyen módszerek eredményes drogrehabilitáció és megelőzést hangsúlyozó oktatás hiányában nem fékezik meg a fogyasztást.

Az olyan drogpolitika, amely különbséget tesz káros és „kevésbé káros” drogok között, és eleve kudarcot jóslóan vélekedik a helyzet megoldását illetően, az elbátortalanítja a rehabilitáció és a megelőzés erőit.

Magyarország már megérezte az ilyen „szakmailag irányított” drogpolitika következményeit. Megalakítása után mindössze három hónappal a Veér András pszichiáter vezette, drogmegelőzési célból alakult minisztériumközi tanácsot már fel is oszlatták – nemcsak az eredménytelensége miatt, hanem mert Veér András a könnyű drogok engedélyezését támogatta, ami pedig homlokegyenest ellenkezője a megelőzésnek.

Veérnek a drogmegelőzéssel kapcsolatban a Mentálhigiénés Program főbiztosaként is volt felelőssége, még akkor is, ha tudjuk: hamar leváltották, mivel a pozíciója milliókba került az országnak, ugyanakkor semmilyen eredményt nem tudott felmutatni.

Veér hivatali ténykedésében volt még valami, valami, ami ártalmasabb, mint az eredménytelenség. Megalakulása pillanatától kezdve a Mentálhigiénés Iroda olyan erőfeszítésbe kezdett, hogy a korábbi országos drogmegelőzési kampányt (amely arra ösztönözte az embereket, hogy „Ne csináld, különben megbetegszel”) olyan „információs” kampányokkal váltsa fel, amelyeket arra terveztek, hogy megtanítsák a polgárokat „biztonságosan” használni a drogokat, „elkerülendő a káros következményeket”.

Az „ártalmatlan” drogok reklámozása

*************************
A könnyű drogok hamis „biztonságának” és „ártalmatlanságának” védelmezése kéz a kézben jár a káros szenvedélyek megoldásával kapcsolatos kishitűséggel.
*************************
Ha kellemetlen arra gondolni, hogy az országos drogmegelőzési stratégiánkért felelős tisztségviselők inkább a drogok úgynevezett „biztonságos használatáról” prédikálnak, mint a megelőzésről, akkor érdemes azt is fontolóra venni, hogy Veér András pszichiáter az úgynevezett könnyű drogok „ártalmatlanságának” a szószólója.

1994. szeptemberében Veér doktor a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta, hogy a könnyű drogok „ártalmatlanságát” hatékonyan kellene ismertetni. 1997. áprilisában pedig a televízióban a következőt jelentette ki: „Mindenkinek tudnia kell, hogy a hasis nem olyan veszélyes, mint a heroin” – csak azt a kőkeményen megalapozott tényt felejtette ki, hogy a hasishoz hasonló könnyű drogok vezetnek el a kemény drogokhoz, amilyen a heroin is. Gyakorlatilag egyetlen heroinfüggő sem heroinnal kezdte.

Veér kiállása a könnyű drogok hamis „biztonsága” és „ártalmatlansága” mellett kéz a kézben jár a drogfüggőség megoldása kapcsán prédikált eleve kudarcra ítéltetettséggel. Amikor a már említett 1997. áprilisi TV-interjúban a rehabilitáció témája merült fel, akkor Veér meghajolt Dr. Rigó Tamás véleménye előtt, akit a drogterápia legjobbjaként írt le.

Dr. Rigó arról tájékoztatta a nézőket, hogy azokkal a drogfüggőkkel kapcsolatban, akik le akarnak szokni a drogokról, az ő megközelítése abból áll, hogy azt mondja nekik: „Nem hiszem el!” Továbbá azt mondta a nézőknek, hogy a drogfüggőség társadalmunk olyan furcsasága, amelyhez a társadalomnak „alkalmazkodnia” kell. Ezek után nem különösebben meglepő, hogy dr. Rigó azt is kijelentette, hogy már ő maga is kipróbált néhány kábítószert, és ő orvos, és őt nem érdeklik a „törvényben előírt szabályok”.

Az emberek ebben az időszakban nem hallhattak semmilyen Veér által ajánlott vagy támogatott törvényről, amely megállította volna a – különösen a fiatalok körében – járványos méreteket öltött drogfogyasztást és a drogfüggőséget.

Ehelyett főképp arról hallhattak, hogy Veér aktív támogatója egy olyan törvénynek, amely a vallások jogait és szabadságát korlátozza Magyarországon. Ez a hozzáállás meglehetősen furcsa, hiszen az egyházak hagyományosan azok a csoportok, amelyek a leginkább drogmentesek, és amelyek drogfelvilágosító, drogmegelőző és drogrehabilitációs programokkal is foglalkoznak.

Kezdeményezés a megelőzésre

Az ilyen hamis propaganda és a drogokkal szembeni harcban eleve kudarcot jósló üzenetek eredménye legjobb esetben is egy összezavarodott közönség, legrosszabb esetben pedig a drogfogyasztás fokozódása.

A tényszerű drogellenes oktatásnak – vallják a „Mondj nemet a drogokra, mondj igent az életre” kampány aktivistái – országosan is elsőbbséget kell élveznie. Olyan oktatás nélkül, amely valóban tájékoztatná a fiatalságot és a felnőtteket a drogokról és arról, hogy mit tegyenek, nem tudunk nagy hatást elérni a droghasználat és a függőség visszaszorításával kapcsolatban.

Az európai „Mondj nemet a drogokra, mondj igent az életre” kampány a Szcientológusok kezdeményezésére indult el Svájcban 1989-ben azzal a céllal, hogy a fiatalokat és az idősebbeket egyaránt tájékoztassa és oktassa a drogokról, illetve hogy a drogmentes életet népszerűsítse. Ez a kampány Magyarországon 1999-ben indult útjára. A polgárok azzal járulnak hozzá a drogmentes társadalom létrehozásához, hogy kinyilvánítják elkötelezettségüket a drogmentesség mellett. Az egyház ingyenes tájékoztató füzetei, amelyeket az embereknek kiosztanak, tényleges adatokat tartalmaznak a drogok veszélyeiről, arról, hogy mit tartalmaznak, és hogy mi történik valójában, ha az ember használja őket.

A Magyarországon eddig kinyomtatott füzetek az extasyról, a cannabisről és a heroinról szólnak. Hamarosan megjelenik egy szülőknek szóló ismertető összeállítás, és előkészületben van egy kokainról szóló új füzet is.

A Szcientológusok úgy tartják, hogy míg az orvosi gyógyszereknek megvan a szerepük a fizikai betegségek és sérülések enyhítésében, addig a pszichotropikus (vagyis az elmeállapotot befolyásoló) szerek veszélyesek és ártalmasak nemcsak fizikailag, hanem mentálisan és szellemileg is.

A Szcientológusok nemzetközi szinten is teljesen drogmentes közösségeket alkotnak. A Szcientológia egyházak tanácsadói és képzési szolgáltatásokat nyújtanak, amelyekkel hatékonyan lehet kezelni azokat a valódi okokat, amelyek miatt az emberek a droghoz fordulnak, továbbá a világ számos országában szervezik meg és támogatják a drogellenes oktatást és a drogmegelőző kampányokat.

Az egyháztagok ezen kívül az igen népszerű Narconon Rehabilitációs Programot is támogatják, amelynek 31 országban 106 központja van. A program a hosszú távú rehabilitáció terén 70 %-os sikerességi mutatóval működik. A Narconon kizárólagos alkalmazója annak a drogrehabilitációs módszernek, amelyet L. Ron Hubbard dolgozott ki. A világ legnagyobb drogrehabilitációs létesítménye, amely az egyesült államokbeli Oklahoma államban található, a Narconon módszereivel dolgozik.

Bár L. Ron Hubbard a Szcientológia Egyház megalapítója is egyben, a Narconon világi szervezet, és a szolgáltatások mindenki, tehát nem-Szcientológusok számára is elérhetőek.

Hosszú távú megoldások

A drogfüggők számára az egyetlen igazi válasz a rehabilitáció, és nem azok a „megoldások”, amelyek arra törekednek, hogy rávegyék a drogfüggőt, birkózzon meg a függőségével.

A drogprobléma szakértői és megfigyelői rámutatnak, hogy hosszú távon mennyire eredménytelenek az olyan megoldások, mint pl. a heroinfüggők kezelése legális herointartalmú gyógyszerekkel vagy „droghelyettesítőkkel”. Miközben úgy tűnik, hogy enyhíthetik a drogfüggőség bűnözési és egészségveszélyeztető hatásának fenyegető problémáját, az alapproblémát valójában soha nem fogják megoldani. Ezeket a legjobb esetben is gyors kényszermegoldásoknak titulálhatjuk, de többnyire szándékos erőfeszítések arra, hogy a drogfüggőket ellenőrizhetővé tegyék, hogy ilyen módon valaki hasznot húzhasson belőlük.

Az ilyen drogprogramok „mellesleg” azt is eredményezik, hogy a drogfüggők helyzetét legalizálják ahelyett, hogy a – bár gyakran fáradságos, de megoldást hozó – rehabilitációval próbálkoznának.

Ez annak az elfogadását jelenti, hogy egyes rehabilitációs erőfeszítések kudarcot vallottak. De kérdezzük csak meg bármelyik heroin-függő szüleit, hogy tényleg azt akarják-e, hogy a gyermekük receptre kapja a heroint, vagy valami droghelyettesítőt szedjen? A válasz teljesen egyértelmű: „csak azon a napon kapjuk vissza gyermekünket, amikor az tökéletesen drogmentes lett.”

És miközben a függőséget, a hozzá kapcsolódó bűncselekményeket és az egészségügyi problémákat meg kell céloznunk, legalább akkora erőfeszítéssel és anyagi eszközökkel kell nekilátni a drogellenes oktatásnak is.

A drogellenes oktatásnak a kemény tényeket és a bizonyítékokat kell magában foglalnia, nem pedig olyan taktikai lépéseket, amelyek félelmet próbálnak kelteni, vagy épp a fiatalokat provokálják, és arra ösztönzik őket, hogy próbálják ki a drogokat. A tények ismeretében az emberek indulatok nélkül, saját józan eszük alapján fogják elkerülni a drogokat, mivel nem akarják tönkretenni magukat mentálisan, fizikailag vagy szellemileg. Csak ez a megközelítés ellensúlyozhatja a mindig jelen lévő hatalmas nyomást.

Mindez a társadalmi és civil szervezeteken, az egyházakon, iskolákon, a szülők és a fiatalok közösségein múlik. Ezek a szervezetek képesek megnyerni a drogharcot, függetlenül attól, hogy jelenleg milyen irányelvek szerint működnek. Az oktatás az egyetlen hatékony megelőzési forma, a rehabilitáció pedig az egyetlen tartós gyógymód.

További információért a „Mondj nemet a drogokra, mondj igent az életre” elnevezésű szövetségről, vagy ingyenes kiadványainkért forduljon bizalommal szerkesztőségünkhöz.

Előző Következő
 
Lap elejére
 
Előző | Szójegyzék | Tartalom | Következő |
| Mondja el véleményét! | Kapcsolódó oldalak | Könyvesbolt | Otthon |
Ember és Szabadság - A Magyarországi Szcientológia Egyház Lapja
© 2003-2008 Nemzetközi Szcientológia Egyház. Minden jog fenntartva. Védjegy információk.