A gyermekek megvédése a drogoktól

A gyermekkori mentális betegségek hamis reklámozásának tilalma tendenciává válik

Magyarországon egyre több szülő és mások is kifejezik aggodalmukat a gyerekek pszichiátriai anyagokkal való drogozásával – főleg az amfetamin drogokkal – kapcsolatban.

Ahogy az Ember és Szabadság 2002-ben korábban már hírül adta, növekszik ezeknek a drogoknak a gyerekekre gyakorolt káros hatása.

Augusztusban magyarok milliói tanultak a fiatal Széll Szabolcs esetéből, akinek egyik fele lebénult, miután egy pszichiátriai amfetamin származékkal kezelték. A történet a TV2 Fókusz c. műsorában is látható volt, miután a fiú édesanyja panaszával az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) alapítványhoz fordult. Az orvosi jelentések alapján – amelyet az anya adott át egy orvosnőnek, aki megvizsgálta a fiút –, megállapította, hogy a fiú állapota feltehetőleg tardive dyskinesia – vagyis egy súlyos mellékhatás, amely azoknál az eseteknél fordul elő, akik pszichiátriai drogokat kapnak.

Dr. Fábián Márta neurológus, aki megvizsgálta a fiút, és különböző orvosi vizsgálatokra küldte, elmondta a Fókusz nézőinek, hogy az eredmények alapján nagyon valószínű, hogy a bénulást a drog okozta. Az orvosok azt is megállapították, hogy a fiú fizikailag egészséges volt, csak túl aktív – először is ez volt az oka, hogy drogokat adtak neki, mivel aktivitási szintjét mentális betegségnek állították be.

A nemzetközi szakértői vélemények rámutatnak, hogy a gyerekeknek adott pszichiátriai drogok nemcsak a kémiai egyensúlyt változtatják meg, illetve az érzékeket és a kinézetet, hanem mellékhatásaik is vannak, éspedig gyakran igen súlyosak. Néhány esetben a mellékhatásokat további „mentális rendellenesség”-ként diagnosztizálták félre, s így másik drogot írattak fel. Más eseteknél is előfordult, hogy bár a mellékhatásokat ismerték, mégis egy másik droggal ellensúlyozták. Van olyan gyerek, aki két, három vagy még több pszichotropikus drogot fogyaszt egyszerre.

Az Európa Tanács tevékenysége

Mint a fiatal Széll Szabolcs esetében is, a drogokat egyre gyakrabban írják fel gyerekeknek a „figyelemhiányos hiperaktív rendellenesség” (ADHD) pszichiátriai diagnózisára.

Az ADHD „diagnosztikai ismérve” abból áll, hogy leellenőrzik az olyan felsorolt tünetek súlyosságát, mint hogy a gyerek izeg-mozog a székben, félbeszakítja az embert vagy hangosan beszél, képtelen halkan játszani, felületes a házi feladattal, elveszti a személyes dolgait és ellenőrzőjét, és a gyerekkor más általános viselkedéseit, amelyek az egyik gyereknél hangsúlyozottabbak, a másiknál kevésbé.

Annak kapcsán, hogy megnövekedett az ADHD-val diagnosztizált gyerekek száma, az Európa Tanács 2002 májusában megjelentetett egy kiadványt „A hiperaktív gyerekek diagnózisának és kezelésének ellenőrzése Európában” címmel.

************************* A holland reklámfelügyeleti hatóság mostanában rombolta le az áltudomány arculatát, mivel egy vízválasztó döntésben megakadályozta a hamis állítás terjesztését a gyermekkori mentális betegségekről, amelyet arra gondoltak ki, hogy pszichiátriai bevételeket érjenek el vele. *************************

Sokan megkérdezik, hogy miért kell „orvosságként” adni a gyerekeknek amfetamin készítményeket, amikor e drogok káros hatásai a függőségtől kezdve a fizikai és mentális sérülésekig már dokumentálva vannak – és korábban miért voltak az amfetaminok (amelyeket „speed”-ként is ismernek) évtizedekig illegálisak.

Drogok terjesztése, figyelmen kívül hagyva a veszélyeket

A választ erre a kérdésre Magyarországon nagymértékben az illegális drogok használatával kapcsolatos nemzeti irányelv alakulásában találhatjuk meg. Az elmúlt tíz év során egyre erősebben működött egy mozgalom azzal a céllal, hogy csökkentse a „lágy drogok” veszélyének fontosságát, és engedélyeztesse a használatukat. Nem meglepő, hogy Magyarországon ennek a mozgalomnak az élén főleg pszichiáterek állnak.

Néhányan emlékeznek még rá, hogy Veér András pszichiáter vezette az ország balszerencsés Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottságát, amelyet 1998-ban alapítottak, és háromhónapnyi működés után meg is szűntettek – az iroda nemcsak hogy nem volt hatékony, hanem Veér András a drogok „ártalmatlanságát” is hangoztatta. Ezt követően elmozdították a mentálhigiéné miniszteri biztosa posztról, mely tisztséget 1994-től 1998-ig töltötte be. Ez idő alatt Veér arra tett erőfeszítéseket, hogy olyan „információ”-kampányokkal helyettesítsen egy nemzeti drogmegelőző kampányt, amelyek arról „oktatták ki” az állampolgárokat, hogy hogyan használják „biztonságosan” a drogokat, „elkerülendő a káros következményeket”. Veér nem titkolta álláspontját. 1994-ben azt nyilatkozta a Magyar Nemzetben, hogy a „lágy drogok” ártalmatlanságát aktívan ismertté kellene tenni – és ő pontosan ezt szeretné tenni.

Veér a mentális egészség terén szerzett befolyását a korábbi pozíciójából érte el, nevezetesen az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) pszichiáter igazgatói székéből. Így aztán nem csoda, hogy úttörő munkája révén a magyarok egy pszichiátriai társadalmat látnak maguk előtt, amely – figyelmen kívül hagyva minden veszélyt – növekvő mértékben támogatja a gyerekeknél a droghasználatot.

A gyerekek drogozása kéz a kézben nőtt fel azzal a propagandával, hogy a viselkedéssel és tanulással kapcsolatos problémák „agyi rendellenességek”. Bár nincs tudományos vagy laboratóriumi teszt az ADHD-ra, a pszichiátriai intézmények például agresszíven agyi rendellenességnek titulálják: „kémiai egyensúly felborulása”, „helytelen agyi funkciók” vagy más hasonló megfogalmazást használnak, sőt, még „genetikai betegségről” is beszélnek. Ez persze lehetővé teszi a drogok felírását és árusítását.